Árva vagyok, olyan árva

Árva vagyok, olyan árva,
Mint az erdők csalogánya,
Búbánatos az életem,
A boldogság mese nekem.

Ha beszél más boldogságról,
Szemem, szájam belebámul;
Ismeretlen énelőttem,
Hol terem az, milyen földben?

Egyszer voltam félig boldog,
Mikor rózsám belém botlott.
Akkor leszek legboldogabb,
Ha majd nekem harangoznak.

Árván maradt a kikirics

Árván maradt a kikirics világoskék virága,
Elhagyatott, csak az égbolt ragyog búsan reája.
A szomorú kikiricsnél árvább csupán én vagyok:
Nincsen semmim, énrám egy szép leányszem se ragyog!

Ha elhervad a szomorú kikericsnek levele;
Nagyzokogva eltemeti a bánatos ősz szele.
De ha engem elhervaszt a szívet ölő bánatom:
Nem lesz senki a világon, aki meg is sirasson!

Átölelte az eget a szivárvány

Átölelte az eget a szivárvány,
Csak én vagyok, csak én maradtam árván;
Az a kislány, kit oly forrón szerettem,
Mást ölel már, mást csókol már, nem engem.