Maxizmus - A Halhatatlanok Hajnala

B.G Max



2099. Január 1

Miután Max eljött a Közösségtől, már három napja kóborolt a sivatagban, amikor hangos sípolást hallott, és a műszerfalon elkezdett villogni a töltésjelző. Tudta, hogy hamarosan lemerül a rendszer, csak egy órája van hátra, és többé nem lesz mobil. Néhány nappal ezelőtt egy lerombolt olajfúró torony mellett haladt el, amelyet telibe talát a háború. Remélte, hogy talál valamit, amivel feltöltheti az autóját. Arra vette hát az irányt.

A torony ott volt, furcsán megdőlve, mintha valami hatalmas kéz kitépte volna tövestül, aztán letette volna. Messziről nézve a kiömlött olajtól fekete talaj egybeolvadt a kiégett, kormos roncshalmazzal, ami valamikor fúrómunkások barakkja, raktár, gépház volt. Egy autóroncs is volt ott, valószínűleg a fúrómesteré lehetett. Nagyon régi típus volt, még nem teljesen elektromos. Energiatermelésre alkalmas eszköz egy darab se, az aggregátorokat, vagy azok roncsait már valakik elvitték. A halandók városaiban természetesen volt energia. Viszont az energiáért cserébe halandóságot kellett fogadniuk. A halhatatlanok sivatagjában az energia többet ért, mint az arany. Aranyra is csak a halandóknak van szükségük, a halhatatlanok számára értéktelen.

Max kiszerelte a roncsautó generátorát, talált egy nagyon hosszú csövet, egy csővezeték darabját, és az egyik olajfáklya még álló, magas tornyát. Úgy döntött, hogy a forró sivatagi szél erejét fogja hasznosítani. Először is fogta a csövet, és kirajzolt rá egy téglalapot. Mivel mérőeszköze nem volt, fogott egy drótdarabot, és a hosszát elnevezte 1-nek. Háromszor rámérte a csőre, és egy darab szénnel rárajzolta. Ez lett a téglalap szélessége. Aztán hússzor rámérte ugyanazt, ez lett a téglalap hosszúsága. Végül a téglalap végén, mivel tudta hogy a szélesség háromszorosa az alapegységnek, kimérte középen az eredeti 1-et. Miután az 1 széleit összekötötte a téglalap másik szélével kapott egy hosszú, elnyújtott trapézt. Ezt kivágta egy ócska fűrészlappal, amit a roncsok között talált. A roncs autó könnyűfém felnijére pont rá lehetett csavarozni a lapátokat. Egy gumi ékszíj, és máris forgott a generátor. Egy régi számítógép roncsaiból kivett egy egyenirányító hidat, és gyorsan barkácsolt belőle egy DC-DC konvertert. Max autójában még volt elég energia, hogy felgerjessze a generátort. Hosszú vezetékekben sem volt hiány a roncsok között. A forró sivatagi szél elkezdte forgatni a lapátokat, lassan életre kelt a töltés.

Ahogy a forgó lapátokat nézte, nagyapja arca jelent meg előtte, ahogy Max gyerekként mellette áll, fogja Max kezét, és fölfelé néznek. Talán 5-6 éves lehet. Fölöttük egy nagy, pirosra festett soklapátú kerék, ami pont úgy forog a szélben, mint ez. "Apa, miért forog ez a kerék?"- kérdezi a kis Max. "Mert a szél olyan, mint egy nagy hullám, nekimegy, és addig lökdösi, míg forogni nem kezd." "A szél?" "Igen a szél, ő nagyon nagy, és erős." "És miért jó ha forog ez a kerék?" "Mert meghajt egy gépet, ami felhozza a vizet a kútból. Tudod, a növényeket locsolni kell, hogy legyen mit ennünk." "Szóval a szél ad nekünk enni?" "Igen". "És ki adja a szelet?" "Őt te nem látod, de tőle kapunk minden jót, szépet, így a szelet is!". Elgondolkodva továbbment - gyalog. Még egy nap kell, mire az autója akkui teljesen feltöltődnek. Addig körbenéz.

B.G Max neked írja a dalt, neked énekel. Írd meg neki, mit gondolsz a gazdapiac (kukac) gmail.com címre.

Még nincsenek kommentek. Légy Te az első!


Tetszett?
Írjak még, szívesen olvasnád?
Kérlek, támogasd meg a projektet: