Eltörött a hegedűm



Eltörött a hegedüm, nem akar szólani;
Rózsi, Rózsi mi bajod, mért nem akarsz szólni?
A hegedűt majd megreparálom,
Szólalj meg hát rubintos gyémántom.

Hozok mosdó vizet a gyöngypatak vizéből
Pirosítót lopok a rózsa leveléből;
Te leszel a legszebb a világon,
Szólalj meg hát rubintos gyémántom.

Dankó Pista

Anno 1807

Ne ijedjen meg az olvasó a könyv és a fejezet czimétől, az egész munka magyarul lesz írva, sőt magyarán, s tán rövid huszonöt esztendő múlva ilyen tulajdonságért a nemzeti múzeum előre megvenné az írót, mint az angolok Petropolist, a kaucsukembert, hogy holta után a bámulóknak kitömve mutassák.

Akármi falusi tulipános ládán látható az: Anno 18..-ik esztendőben, tehát szégyen nélkül írom a fejezet elé a diákszót, kivált 1807-ből, midőnt a diákszó valóságos "forspontczédula"-képpen szolgált, s ki a falusi nótáriust diákul szólította meg, egyéb igazolvány nélkül bizton követelhette, hogy egy egész magyar mérföldnyire silány huszonöt garasért elvitethesse magát a robotos paraszttal.
A megírt esztendőben szabad királyi Buda városában gyülekeztek össze az országos rendek országgyűlés végett. A megnyitás előtti héten az egyik fogat a másikat érte a Budára vezető úton, melyen most négy lovas hintóban két öreg pap ül, s minthogy az egyikkel többször leszen dolgunk, mindjárt hallgassuk meg, miért oly mogorvák, hogy a mellettük elmenő azt hinné, talán összevesztek.
- Miben kapaszkodjunk meg, babám? - mondja az egyik főtisztelendő különös szójárással, - tegnapelőtt hajdúból csináltam ismpánt, - s én könyörögtem neki, hogy faképnél ne hagyjon; mert a hosszú háborúban kapóssá lett, ki a nevét egy sorban egyenesen ki tudja írni. A győri akadémiában nem merek pedellust tartani, hogy a diákokat el ne ijesszem: mert amelyiknek lúdlába nincs, egyszerre beveszik hadnagynak.
- Pedig messze vagyunk a háború végétől. Sóhajtozik a másik.
- Az idei csizmájában meg nem éri, babám, hogy a bokáját összeüsse. Nem törökkel van dolgunk, a háború mesterség lett, s mire szerencsésen megtanuljuk, hogy kell egymást ütnünk, - itthon egy oskolában elég lesz egy pad, azon is majd szamarak ülnek!
- Ne ijesztgessen, méltóságos uram, - mondja a másik, - mert kiszédülök az országútra.
- Ezt a kis keserűt pedig akarva, nem akarva, mi fogjuk lenyelni, babám! - mondja harmadszor is a megméltóságozott úr, kit korosabb olvasóim kitaláltak Novák Chrysostomnak, az egykor híres szentmártoni fő-apátnak, ki minden embert babájának szólított, ha nála nagyobb úr nem volt.
- Furcsa ez a gyalogjáró háború, hajdan lóra ültek, egy megindult, a többi utána; nem a tömeget kergették, hanem a vezért, s ha ez kiesett a nyeregből a sereg hazáig futott. Most előre, hátra sétálnak, - az ágyúnak hangjától ijed meg a gyáva, - megbont egy sort, s az ellenség a hézagon besétál, s az ütközetet megnyeri. Babám, ezt a leczkét tanítja Napóleon.
- Meg fogják tanulni - véli a másik.
- Mint a bukott diák: megtanuljuk másodszorra - akkorra késő.
- Hogyhogy?
- Kétféle a magyar katona: a parasztfiút begyúrják a rendes ezredbe, adnak neki sovány lénungot, igérnek neki ötven botot, ezért azt teszi, amit neki parancsolnak: az apját is megöli. A nemes ember inszurgál, él a maga tarisznyájából, nem ígérnek neki semmit, sem uradalmat, sem ötven botot, nem is tanul meg sétálni a mostani módi szerint. Az igaz, hogy nem fél, de nem is engedelmeskedik: Napóleont meg more patrio nem lehet megverni.
- Mi következik ebből?
- Hogy nálunk nélkül végződik a vásár, - a nemesség elájul, az engedelmességet elengedik neki: de nem is fog többé parancsolni. Locsoghat a vármegyeházban, de haragjától az ördög nem ijed meg.
- Méltóságod ezt az éjjel álmodta, s engem akar vele ijeszteni.
- Régen megijedtem én, babám, - uj világ kezdődik - a hatalomnak más kifejezése lesz. Megszüntünk született katonák lenni, - a katonáskodás mestersége vak engedelmesség, amit nem fognak donáczióval ébreszteni, hanem az engedetlent megbotozzák. Ez a paragrafus nem találtatik a nemes ember kiváltságában.

- Benn a sorban fogunk katonáskodni.
- Ha beolvadunk a vak engedelmességbe, hol egy káplár tíz embernek parancsol: aztán ki egyszer katona, az nem restaurál a megyeházban, s nem fog protestálni, ha sótalan kenyeret adnak a markába. Azt meg éppen ne higgyje, babám, hogy a méltóságos urnak a fia mindjárt a generálisságon kezdi. Ezt a mesterséget a hallgatáson kell elkezdeni: pedig ez sem magyar erkölcs, az Isten akárhová tegyen bennünket.
- Dixit! - Mondja a másik, be akarván fejezni az apátnak beszédjét, mely sehogy sem ízlett.
- Még én nem mondtam, hogy Dixi! kedves babám. - mondja a főapát. - Az ilyen vén barát elunja magát a zárdában, egy másik barát jóval előbb föltalálta a puskaport.

Szépséged fáj

Szépséged fáj

Zene, szöveg: Bohus Gábor
Év: 2022

Jelzőket idéző,
Költőket idéző,
Szelíd, napsütésben fürdő táj,
Olyan jó...itt semmi se fáj.

Eljött a napod,
Feljött a napod,
Látomást vetít az égre a vágy,
Izzó, sivatagos táj:
Szépséged fáj.

Fáradt vándor kel át,
Az élet sivatagján.
Kívül égeti a nap,
Belül égeti a láz.
Oázist lát maga előtt,
Benne áll egy ház.
Függöny az ablakon,
Étel az asztalon,
Rend és tisztaság.

Szavaid tisztelnek,
Szavaid becsülnek,
Te mindig mögém állsz.
Általad fog így születni,
Egy sokkal jobb világ!


Elszállt a magasban reszkető délibáb.
Fáradt vándornak nem jut ágy,
Szomjas vándornak marad a vágy.
De tudja hová tart,
tudja és megy tovább.

Szépséged szétszórva tűzvész,
Összegyűjtve láng,
Szelíd oázis vagy sivatagos táj.
Reményt szül a vágy,
Vár egy tisztább világ.
Ahol minden szép,
Ahol a szépséged nem fáj

Izzik a nap, izzik a vágy
Kiszárad a száj...
Szépséged fáj...

Izzik a nap, izzik a vágy
Kiszárad a száj...
Szépséged fáj...

Izzik a nap, izzik a vágy
Száraz a száj...
Szépséged fáj...

Kapcsolat: gazdapiac ( kukac ) gmail.com

Tetszik az oldal? Támogasd:

Kerti munkák télen



Télen nem sok munka van a kertben, de a jó kertész már előre gondolkodik. Legyen az egy tanfolyam, ahol enyhébb időben például metszést tanulhatunk, egy enyhébb hétvége, amikor rendbehozhatjuk a kerítést, kitakaríthatjuk a szerszámoskamrát, kijavíthatjuk a szerszámokat: ezek mind olyan tevékenységek, amiket ha elvégzünk, később örülni fogunk neki. Számbavehetjük a segédeszközöket, a virágcserepeket, ládákat, kötözőanyagokat, műtrágyákat is. Esténként vagy rossz időben a meleg szobában olvashatjuk a szakirodalmat és a leendő kertünket is tervezgethetjük már, hogy mit fogunk vetni, milyen ágyásokat hová fogunk elhelyezni.