A faluban a legárvább
A faluban a legárvább én vagyok:
Énfölöttem még egy csillag sem ragyog.
Nincsen apám, nincsen anyám, szeretőm;
Réges-régen nyugosznak a temetőn.
Ha kint nyugszom a temető árkában:
Jöjj ki hozzám fekete gyászruhában,
Könnyeiddel öntözgesd a fejfámat:
Megköszöni lelkem, ha majd feltámad.
A fonóban szól a nóta
A fonóban szól a nóta.
Én Istenem be régóta
Hallgatom.
Eszembe jut árvaságom,
Rég elvesztett boldogságom
Siratom.
Daloljatok még csak egyet,
Bánatosat, keserveset,
Utolsót:
Édes anyám ne sirasson,
A fiának csináltasson
Koporsót.
Kiállok a kis kapuba,
Arra járnak a fonóba
A lányok.
Jaj de búsan nézegetek,
Szomorúan tekintgetek
Utánuk.
El-elnézem mindegyiket,
De nem látom az enyimet,
Nem biz én;
Jaj, Istenem, hogy is látnám,
Hisz itt hagyott engem árván,
A szegény!
A királynak koronája
A királynak koronájaMilyen fényes, milyen drága!
Drágább vagy te annál nékem,
Édes, kedves feleségem!
Ez a világ olyan széles,
Nem látni el a végéhez,
Szélesebb a kedvem nékem,
Ha ölellek feleségem!
Biz' úgy tetszik nekem mintha
Ma lennénk csak összeadva,
Pedig elmúlt már az régen,
Édes, kedves feleségem!
No de azért félre bánat!
Odase e rossz világnak!
Szerelmedben feltalálom
Üdvösségem, boldogságom!
Aki a babáját
Aki a babáját igazán szereti:
Akármilyen jeges eső esik,
Mégis felkeresi.
Lám én a babámat igazán szeretem:
Akármilyen jeges eső esik,
Mégis fölkeresem
Kapcsolat: gazdapiac ( kukac ) gmail.com